Fülszöveg (SPOILERES)
Agakíj Ivánovics Skywalkman rögtön felébredt arra az apró zajra, amit a börtön felrobbanása keltett a háta mögött. Azonnal magára kapta fekete sisakját, felráncigálta fekete kesztyűjét. Fekete szívecskékkel díszített klottgatyája, amit szintén atyai jóbarátjától, a kedves Palmastex bácsitól kapott ajándékba, szerencsére állandóan rajta volt, így ezzel már nem kellett külön vesződnie.
– Hű! – lihegte Agakíj izgatottan, mert megérezte a Zerő apró rezdüléseiből, hogy itt most valami történni fog. Repült is feléje néhány kivert darab, de ügyesen elhajolt előlük. Kissé beizzadt Jeti gumicsizmájába, amit arra terveztek, hogy harci körülmények között bármikor térdig tudjon benne gázolni a vérben, tett néhány bizonytalan, cuppogó lépést előre. Ám a börtönélet négy napja alatt izmai végzetesen elkorcsosultak. Olyannyira, hogy máskor pattanásig feszülő izompólója most nevetséges látványt keltve lötyögött tyúkmellén, viszont csúnyán kidudorodott a pici pociján.
••••••
Elérkeztünk immáron a 3. kötethez a Sört Wársz sorozatban, ami most nem mást, mint a A sithek bosszúja című részt hivatott kiparodizálni. Lássuk, hogy ez ezúttal hogy sikerült.
Nagy baj van, ugyanis valaki elrabolta az Alkancellárt. De semmi gond, Agakíj Ivánovics Skywalkman és egykori mestere Ubi-Van-Ken-Ubi készségesen vetik bele magukat a nagy kalandba. Csakhogy, ez nem olyan egyszerű, ugyanis a híres neves Drakula gróf tartja fogságban. Természetesen a bátor Jetiknek ez nem nagy ügy: Agakíj könnyedén elintézi a dolgot, amiért börtönbe csukják. A Jetitanács rájön, hogy Zűr van a Zerőben, és a Sötét oldalnak Agakíjra fáj a foga, és hamarosan kapcsolatba is lépnek majd vele a Lovag által...
Első sorban ismét kiemelhető, hogy a kötet eléggé hitelesen követi is a film eseményeit, és nem is. Mivel ez még mindig egy paródia, még mindig nem tekinthető komoly műnek, és nem is lehet úgy kezelni.
Az elején, mikor felbukkan Agakíj és Ubi, valahogy nem vicces az a jelenet, ahogy elintézik Drakulát, a vérszívót, sem pedig az, ahogy Agakíj a börtönben sínylődik, és ez betakarja a könyv első felét. A második felében persze van mindenféle. Gondoljunk csak a filmre, amiben van árulás, megkeresés stb..., ezt írt formában kikarikatúrázza ugyan az író, de csak itt-ott van benne némi humormorzsa, ami meglehetősen kevés.
A humor minden fajtája megtalálható ezúttal is. Akad benne gyenge erotikus humor - ami legalábbis az szeretett volna lenni -, remek névparódiák, és szóviccek - ezeken tényleg lehet mosolyogni -, továbbá helyzetkomikum, és jelenetparódia, amik kissé elcsépeltek, és valljuk be: bénák.
Hogy mennyire szórakoztató? Elmondható erről a kötetről, hogy sajnos nem teljesíti olyan jól a feladatát, mint az ember várná az első két kötet után. Két helyen lehet csupán mosolyogni rajta, a továbbiakban sajnos kissé túl komolyra sikeredett annak ellenére, hogy humoros alkotásnak készült, ugyanis ezúttal van már lelki gyötrődés (egy gyilkosság után), ami azért eléggé agyoncsapja az egészet. Néhány írónak sikerül kiparodizálni a halálos jeleneteket (gondoljunk csak Christopher Moore - Mocskos meló című könyvére, vagy Tonya Hurley - Szellemlány című alkotására), viszont Stanley Steelnek és K.B.Rottringnak nemigazán, éppen ezért válik ez a legnagyobb hátrányává.
A másik a történet folyása, amiből mintha folyamatosan kopna ki a humor, és éppen ezért a következő kötettől máris tartani lehet. Ha egyetlen rész alatt ennyire leszívódott a sok poén, vajon mennyi került bele a 4-be?
Összességében annyit mondhatok az egész könyvről, hogy humorban gyenge, de ettől még önállóan megáll a lábán, de már nem úgy, mint vérbeli paródia, hanem csak valami paródiautánzat, amiből többet ki lehetett volna hozni... sajnálatos, hogy ez most nem jött össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése