2017. augusztus 8.

Tahereh Mafi - Ne félts (Ne érints 3.)

Végére értem a Ne érints trilógiának. Egyszerűen nem térek napirendre afölött, ami itt, ebben a sorozatban történik.

Egyszerűen elfogadhatatlan, ami itt folyik... Ne haragudjatok, de ezt nem lehet anélkül elmondani, hogy ne lenne a bejegyzésben...

SPOILER KEZDETE!!!

Fülszöveg:
Egy napon majd… Egy napon majd szabad lehetekMár semmi sem lesz olyan, mint volt. Omega Pont sorsa ismeretlen. Mindenki, akit Juliette ismert, valószínűleg halott. A háborúnak talán már azelőtt vége lett, hogy igazán elkezdődött volna. Juliette az egyetlen, aki a Regeneráció útjában áll. Tudja, ha ő életben marad, a Regeneráció nem élhet. Ám ahhoz, hogy legyőzze a Regenerációt és a férfit, aki kis híján megölte őt, Juliette-nek segítségre van szüksége valakitől, akiről sosem gondolta, hogy megbízhat benne. Warnertől. És miközben a közös ellenség legyőzésén munkálkodnak, Juliette rájön, hogy minden, amit tudni vélt – Warnerről, a saját képességeiről, sőt Adamről is –, téves volt.
Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Juliette, akit Warner becsapott, akinek az Adamjét meg akarta ölni... akit többször elárult Warner (akire minden szereplő kivétel nélkül a "kurafi" jelzőt használja... micsoda változatosság, micsoda változatos stílus), egyszer csak rájön, hogy ő halálosan beleszeretett a fiúba. Hogy Adamet sosem szerette, csupán az hozta össze vele, hogy nem volt jobb... (Juliette úgy fogalmaz, hogy őket a közös vészhelyzet, az összezárás hozta össze)
Adam amint Juliette kiteszi a lábát, már be is csajozik. Amit nem értek, hogy Juliette folyamatosan vitázik Adammel, olyan vádakkal illeti a srácot, ami kicsinyes és ostoba... Minden arról árulkodik, hogy Juliette egy buta kislány, akinek fogalma sincs, mit jelent nagyon szeretni valakit. Neki csak az a fontos, hogy vele mi van. Nem képes felfogni, hogy mit mond Adam. Adam még azután is félti, hogy Juliette megalázta (mert tulajdonképpen ez történt), ráadásul belenyomta a földbe, mint dohányos a cigicsikket. Adam próbálja felnyitni Juliette szemét, hogy de hát Warner miket csinált, és ember ilyen gyorsan nem változik meg...
De megtud... Ami a legnagyobb szívfájdalmam, hogy Juliette egyszerűen egy ostoba kislány. Nincs nála semmi normálisnak nevezhető karakterépítés, karakterfejlődés... Egyik pillanatról a másikra közli mindenkivel, hogy ő aztán harcolni fog a Regeneráció ellen. Végre látjuk, hogyan tanulja meg használni az erejét (erre vártunk már 2 rész óta, de semmi gond...) Néhányan élték túl az Omega Pont teljes lebombázását, köztük van a vezetőjük, Castle is. Mindenkit teljesen megtörtnek látunk, egyébként pontosan olyannak, mint az első két részben Juliettet. Most ők depressziósok, Juliette pedig ereje teljében van, meg elszánt, meg minden.
Most előadja, hogy ő valami istenség, aki megváltoztatja a világot. Castle eléggé csalódást okoz. Mikor felkerül napirendre a kérdés, hogy de ki legyen a Regeneráció legyőzése után a vezető, Juliette rögtön rávágja, hogy majd ő.
Eddig sírt-rítt, ha nem sírt, akkor üvöltözött, kiakadt, egyszerűen nem tudta kezelni az érzelmeit. Mivel elzárva töltötte élete legjavát, egyszeűren lövése nem lehet róla, hogyan kell egy számára új, ismeretlen világot vezetni. De nem baj, támogassuk csak a flúgos csajt, hátha a maradék embernek is sikerül meghalni.
Erődemonstrációval magamellé állít katonákat és civileket, megindul a háború. Kiderül, hogy ki kivel van, ki kinek a kicsodája. Juliette olyan fegyverrel találja szemben magát, ami hihetetlen módon mindenkit legyőz, csak őt nem. Ráadásul már hipp-hopp a fegyverből leadott lövedékek sem tudják megsérteni... Tehát kapunk egy abszolút isteni hatalommal bíró valakit, aki ezt ki is használja, bebizonyítja, hogy vele is számolni kell, majd bejelenti, hogy ő lesz az új zsarnok vezető.
Tényleg egy lelkileg instabill, Istent játszó kislányt kell megtenni vezetőnek, akinek egyébként lövése sincs egy csomó alapvető dologról? Amikor Kenji nekiáll poénkodni egy hírességgel, Juliettenek fogalma sincs, ki az. Vicces lehetne a jelenet, ha nem az lenne az állás, hogy ő akar vezetőt játszani, meg háborút irányítani.
A csöpögős szövegek is nagyon gázok emellett. Egyszerűen minősíthetetlennek tartom, hogy a főhős személye ennyire tudathasadásos.
A vége háború kb. 2 oldal. Juliette megöli Andersont brutális kegyetlenséggel, majd kihirdeti, hogy a Regeneráció letette a fegyvert, a főnök meghalt stb. Juliette ájult volt egy ideig... Annyit biztosan tudott, hogy Anderson meghalt, de a többivel mi a helyzet? Ki pusztította el? Hogy történt? Semmit nem tudunk, csak megkapjuk a kész tényeket.
SPOILER VÉGE!!!
Összességében nézve szerintem össze van vágva az egész. Azért lett három kötetes, mert ez olyan divatos húzás... Nosza, írjunk trilógiát. Teljesen értelmetlenül olvassa el az ember ezt a sorozatot, mert az első két kötetben csak sírást-rívást kapunk, majd a semmitől egyszer csak a csaj megtáltosodik, és ő lesz a legnagyobb vezető, a háború hangja, a lázadók arca, és mindezek mellett isteni magasságokba emelkedik új képességeivel, meg halhatatlanságával, ugyanis támadás nem végezhet vele... ember alkotta fegyver nem árthat neki.
Egyszerűen senkinek sem ajánlom, aki igényes ifjúsági fantasyt szeretne olvasni, mert egy kalap szamócát sem ér ez a sorozat. Nem tudom, hogy a magyar változat hibája e, de a szereplőknek ugyanaz a stílusa, ahogy megszólalnak. Nincs eltérés a szóhasználatukban (Warnerre tényleg mindenkinek a kurafi kifejezést kell használnia???)
Juliette pedig az egyik legellenszenvesebb főhősnő, akivel valaha találkoztam. Önző, buta, és ha az első rész végén Andersonnak valahogy sikerült volna levadásznia, akkor Anderson lett volna a kedvenc szereplőm. 

GR-ezők szerint:

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger