Valahogy sokszor úgy jön ki nálam a sorozatok esetében, hogy össze-vissza sikerül beszereznem a köteteit. Ez is egy ilyen sorozat. Őszintén szólva a részek nem kötődnek egymáshoz szorosan, úgyhogy a második az első nélkül is könnyedén érthető volt.
Ami viszont utánozhatatlan, az az első kötet. Nem tudom miért, de még ígyis jobb volt, mint a második kötet, amit elsőnek olvastam. Annyiban előzi meg csak a második kötetet, hogy megtudjuk, hogy Lise és Bulle hogyan ismerkednek meg egymással, és a dokival.
Ennek igazán egyszerű története van. Bulle Liséékkel szemben levő házba költözik (ahonnan Lise legjobb barátnője elköltözik), és a doki az egyik szomszéd. Aztán Dr. Proktor kitalálja a pukiport, meg az asztronauta változatot is.
Bullénak nem egyszerű beilleszkedni a suliban, mivel igen pici méretű és még ráadásul meglehetősen különc stílusa is van. Trombitálni se hagyják az iskolazenekarban, úgyhogy nem derül ki, mennyire jó vagy nem jó benne. Ami meghozza neki a népszerűséget, az a pukipor. Viszont kissé visszaveti az üzletet egy kis ármánykodás, melynek az a vége, hogy rács mögé kerül a doktorral egyetemben...
A két gyermek kalandjai itt meglehetősen bájos, humoros és abszurd. Egyszerűen imádtam minden őrültségével, és a mögöttes soraival, mely mutatja, hogy újnak lenni nem egyszerű, és meg kell küzdeni azért, hogy az embert elfogadják. Főleg, ha némileg másként néz ki, vagy másként viselkedik, mint egy átlag, normális ember... Viszont Bulle képes előnyére fordítani a méretét, és lyukat beszélni a nagy szájával az emberek hasába.
A doktor itt is elmondja tragikus szerelmi történetének egy kis darabkáját, és megtudjuk, hogy a második kötetben hogy lyukad ki Franciaországban. Itt ismerkedhetünk meg először Juliett Margarinnal is, többet kapunk Lise apjából a tábornokból.
A stílusa mesélős, kiegészítve néhány rajzocskával, amik ugyanolyan stílusban készültek, mint az első kötet esetében. Mivel egy gyerekmeséről van szó, nemigazán tudok róla mit mondani... Ez a kötet elérte a kívánt hatást (ellenben a folytatással...)
Összességében nézve ez a könyv tényleg humoros, szórakoztató, és eléri a célját: hagyja, hogy a gyerekekkel együtt játszon kicsit az ember, tök mindegy, mennyire idős vagy fiatal. A pukizás tényleg vicces és hangos, és a bónusz, ha nincs szaga...
Ami viszont utánozhatatlan, az az első kötet. Nem tudom miért, de még ígyis jobb volt, mint a második kötet, amit elsőnek olvastam. Annyiban előzi meg csak a második kötetet, hogy megtudjuk, hogy Lise és Bulle hogyan ismerkednek meg egymással, és a dokival.
Ennek igazán egyszerű története van. Bulle Liséékkel szemben levő házba költözik (ahonnan Lise legjobb barátnője elköltözik), és a doki az egyik szomszéd. Aztán Dr. Proktor kitalálja a pukiport, meg az asztronauta változatot is.
Bullénak nem egyszerű beilleszkedni a suliban, mivel igen pici méretű és még ráadásul meglehetősen különc stílusa is van. Trombitálni se hagyják az iskolazenekarban, úgyhogy nem derül ki, mennyire jó vagy nem jó benne. Ami meghozza neki a népszerűséget, az a pukipor. Viszont kissé visszaveti az üzletet egy kis ármánykodás, melynek az a vége, hogy rács mögé kerül a doktorral egyetemben...
A két gyermek kalandjai itt meglehetősen bájos, humoros és abszurd. Egyszerűen imádtam minden őrültségével, és a mögöttes soraival, mely mutatja, hogy újnak lenni nem egyszerű, és meg kell küzdeni azért, hogy az embert elfogadják. Főleg, ha némileg másként néz ki, vagy másként viselkedik, mint egy átlag, normális ember... Viszont Bulle képes előnyére fordítani a méretét, és lyukat beszélni a nagy szájával az emberek hasába.
A doktor itt is elmondja tragikus szerelmi történetének egy kis darabkáját, és megtudjuk, hogy a második kötetben hogy lyukad ki Franciaországban. Itt ismerkedhetünk meg először Juliett Margarinnal is, többet kapunk Lise apjából a tábornokból.
A stílusa mesélős, kiegészítve néhány rajzocskával, amik ugyanolyan stílusban készültek, mint az első kötet esetében. Mivel egy gyerekmeséről van szó, nemigazán tudok róla mit mondani... Ez a kötet elérte a kívánt hatást (ellenben a folytatással...)
Összességében nézve ez a könyv tényleg humoros, szórakoztató, és eléri a célját: hagyja, hogy a gyerekekkel együtt játszon kicsit az ember, tök mindegy, mennyire idős vagy fiatal. A pukizás tényleg vicces és hangos, és a bónusz, ha nincs szaga...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése