Marcello D'Orta olasz tanító, aki különböző dolgozatokból szed ki részleteket, és gyúrja őket egy kötetbe.
Bevallom azért olvasom a könyveit, mert bájos, ahogy a gyerekek látják a világot, és a különböző témákat. Volt már párkapcsolatos, vallással kapcsolatos, és még számtalan másik kötete.
Figyelem! A bejegyzésben található idézetek mind a könyvből származnak!
Ezúttal a nagyszülők kerülnek górcső alá, vagyis az, hogy az unokák mit mondanak a nagyszülőkről. Ez a téma korántsem olyan, mint az eddig kötetei. Ezúttal nem humoros elszólások kerülnek bele a könyvbe, hanem némiképpen komolyabb meglátások a gyerekektől, amit akár felnőttek is mondhattak volna. Egyedül a könyv során fel-felbukkanó illusztrációk voltak azok, amik humorossá tették, némileg tompították a komolyságát a kötetnek.
"(...) mikor a közelembe jön, megérzem rajta azt a különös nagymamaillatot, amit semilyen illatszerboltban nem lehet kapni: az aranyos, házias, édes nagyika illatát."
A gyerekek érdekes látószögből szemlélik a nagyszülőkkel való kapcsolatukat. Valamennyi eset meglehetősen pozitív, gondoskodó színben tűnteti fel a nagyszülőket. Az az elképesztő szeretet, ami sugárzik a soraikból, valami lenyűgöző...
"Mostanában nem valami jól érzi magát, és inkább ír, mint hogy telefonáljon. A barátnőim folyton cukkolnak, hogy de féltékeny fiúm van, hogy annyi levelet kapok. Bánom is én, hadd mondják, biztosan irigylik, hogy ilyen nagyapám van."
Ahogy már megszokhattuk D'Ortától, ezúttal is szakaszokra van osztva a kötet. Külön fejezetet kapnak a nagymamák, a nagypapák, a finálé (halál), a mesélő és a játszó nagypapák. A könyv érezhetően többet foglalkozik a nagypapa vonallal, ami annak lehet köszönhető, hogy ők inkább a viccesek, míg a nagymamák a gondoskodóbbak.
"A nagyi egy ecsetvonás vidámsággal kiszínezi nekem az egész napomat."
Összességében nézve maga a kötet nem olyan humoros, mint amiket korábban olvastam a szerzőtől, viszont a gyerekek komolysága valahogy elérte a kívánt hatást. Talán pont az volt a cél, hogy mire az utolsó oldalakra ér az ember, átgondolja, hogy neki milyen kapcsolata van a nagyszüleivel, és ha már nincsenek, kicsit gondoljon rájuk, és fejben odategye a saját történeteit a könyv végén...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése