Peter Sanawad - Hívószó (Hollóvér 1.)

Ezt a kisregényt ugyanakkor találtam, amikor A Liliom kora -t. Ebben az esetben sem ismertem az írót, de az első pár oldal után könnyen bele tudtam helyezkedni a történetbe, ugyanis hihetetlenül könnyed a "vonalvezetése".

Peter Sanawad egyébként nem más, mint Bihari Péter, akinek szintén nem ez az első, nyomtatásban megjelent műve. Több könyve a Cherubion kiadó gondozásában jelent meg, és több kisregény is fűződik a nevéhez. Novellái pedig számtalan antológiában felbukkannak.

De vissza a Hívószó -ra. A világa egy alternatív múlttal indít, ahol Mátyás nem volt király, csak annak gúnyolták. Akinek a bátyja, László hagyott maga után egy Regina nevű leszármazottat (néhány generációval később). Reginának nincs mása, mint egyetlen hollóval díszített pecsétgyűrű. Ott csatlakozunk hozzá, amikor is megérkezik Zsilinszky báró. A lánynak hiába nevesek a felmenői, vagyona már nincs, és amikor a pékinastól kérne ennivalót, az kilöki a báró lovai elé.

Eztán olyan nevek kerülnek elő, mint Pálffy kapitány, Kempelen Farkas stb. akiket nagyjából minden olvasó ismer. Természetesen tárgyalások miatt érkezik a báró, de ennél sokkal nagyobb szabású, rafinált terve van, amelyet Regina és két barátja, Marek és Csülök már azelőtt felfed, mielőtt baj lenne. A gond csak az, hogy senki sem hisz nekik, úgyhogy valahogy be kell bizonyítaniuk, hogy igazuk van.

Elsőre kissé elrugaszkodottnak találtam, hogy Mátyást királynak gúnyolták, hiszen mindenki fejében ott él a mondás, hogy "Mátyás, az igazságos." A valós történelem alapján mondjuk ez eléggé... érdekes mondás. Arra nincs kitérés, hogy Hunyadi Lászlóval mi történt pontosan, annyi biztos, hogy börtönben volt.

Maga a történet meglehetősen rövid, és bármi több már lelőné a poént. Egész jól indul, és a kivitelezés is lendületes. Néhol olyan érzésem támadt, hogy ez inkább gyerekeknek való könyv, aztán meg az, hogy mégse, mert helyenként nem biztos, hogy értenék a szóhasználatot. Amolyan mezsgyén mozgó típus.

Hunyadi címer

Az eleje egészen letisztult, szépen körvonalazott a főhősnő háttere, és a világból is kapunk egy szeletet. A lezárás és annak ismeretében, hogy ez egy sorozat, még előfordulhat, hogy részletesebb képet kapunk a történelmi hátterekről, mi az, amiben még más a mai világunknál azon túl, hogy felüti a fejét a varázslat.

Tipikus bemutató első kötet volt, ami megízlelteti az emberrel, hogy milyen stílusra számíthat a folytatásokban, hogy nagyjából hol húzódnak a világa határai, és bemutatja a főbb szereplőket. Nincs monumentális történet, vagy hatalmas végjáték.

A lezárásnál kissé felborul ugyan a papírforma, és itt is előfordul a kapkodás, akárcsak A Liliom Kora című kötetnél. A lezárásnál némi katyvasz is bekerül a gépbe, és sajnos a fordulatnak szánt jelenet sem szól akkorát. Itt is érezhető a meghúzott oldalszámos határ, pedig annak tudatában, hogy folytatás lesz belőle, kár volt a kapkodásért. Vagy csak szimplán nem lett volna szükség arra az egy-két klisés jelenetre.

Összességében nézve nem volt rossz olvasmány, pár órán keresztül elszórakoztatott a néha gyermeki, néha felnőtteknek szóló módján, és biztos, hogy a folytatás is a polcomon lesz...

(Megj.: Az író a könyvhét szombati napján a Főnix Könyvműhely standjánál dedikálni fog.)


GR-ezők szerint: