Allan Frewin Jones - Csang-O Holdsüteménye (Talizmán 2.)

Allan Frewin Jones sorozata igazán egyedi. Az teszi azzá, ahogy a mítoszokat eljuttatja a gyerekekhez. Ezúttal egy kínai legendát tár elénk, méghozzá a Holdünnephez és a Holdsüteményhez kapcsolódóan.

Hőseink ezúttal Kínát veszik célba... vagyis egy ottani ásatást. Ősi város húzódik ugyanis valahol a föld alatt, és Christie professzoré a megtisztelő feladat, hogy vezesse az ásatást. Természetesen magával viszi Jonnathant, a segédjét, annak öccsét Josht, és a saját lányát, Ollyt.

A két gyerek azonban ezúttal sem tud megülni a fenekén, újabb kalandokba keverednek. Miután elrabolják Josht, megtudják, valójában kinek is dolgozik Christie professzor. Titok derül egy ősi mítoszra, mely Csang-O-ról és szerelméről szól. Ennek nyomában mindenki versenyt fut a Holdsüteményért. Egy újabb talizmánért, melyet egy ősi, titkos szervezet őrzött egykoron, mely már kihalt... vagy mégsem?

Csang-O mítosza (a könyvből szedve): élt egyszer egy halhatatlan íjász, aki Hou-ji, akit a földre száműztek, mert 10 napból 9-et lelőtt az égről, mikor aszály súlytott. Mivel asszonyának nem tetszett a halandó lét, az íjász megprólta néhány pirulával visszaszerezni a halhatatlanságot. Csang-O (a feleség) megszegte a szabályt: a gyógyszerből csupán a felét kellett volna bevenni, de ő az egészet lenyelte, és ezzel a holdig repült. Rendbe akarta hozni azt, amit elrontott, és ezért felköhögte a pirula egy részét. Ebből akart új pirulát készíteni (ez lett végül a holdsütemény) a férjének, hogy újra együtt lehessenek, de elbukott, mert a holdsütemény nem jutott el a férfihez.

A gyerekeknek tehát meg kell találni a holdsüteményt, hiszen szárazság van, és meg kell szüntetniük.

Ritkán sikerül úgy, hogy a második kötet jobban tetszik az elsőnél, de itt ez a helyzet áll fent. Ez a kötet annyival volt másabb, mint az előző, hogy sokkal többet láthattunk a mítoszok és a misztikumok világából, miközben harmóniában volt egymással a mozgalmas és a magyarázó rész. Nem derül ki több a szereplőkről, inkább az események pörögnek tovább. A gyerekek többször hagyatkoznak az eszükre és fortélyokra, mint a puszta szerencsére (no azért ez sem kopott ki a történetből).

Őszközép ünnepkor (中秋节) a telihold az együtt levő családot
 szimbolizálja, kelléke még a holdsütemény, a piros lampion
és az oroszlán tánca, mely elűzi az aszályt

Láthatjuk, mennyit ér az igaz barátság ereje, hogyan támadhat fel hamvaiból egy ősi kultúra - jobban mondva attól, hogy valami nincs a szemünk előtt, nagyon is létezhet -, és tovább folytatódik a jó és rossz közti harc. Külön tetszett, hogy bemutatásra került, miért lényeges az oroszlán és a sárkány a holdünnepségen, és honnan ered a holdsütemény. A San Ren szervezet is piros pontos, és a különböző helyszínek bemutatása is gyönyörű lett.

Természetesen most is előkerülnek az árulók és a banditák, viszont nem egyértelmű eleinte a két gyereknek, hogy ki(k) melyik oldalon áll(nak). Helyzetüket nehezíti, hogy testőrséget kapnak, de Ollyt és Josht ez sem állítja meg. Szereznek néhány új barátot, akik kihúzzák őket a bajból, és még néhány kifejezést is megtanulnak mandarin nyelven amellett, hogy belepillanthatnak felületesen a kínai kultúrába.

Néhol akadtak a regény folyamán érthetetlen momentumok, mint például a világító végű toll, ami egy fél oldallal arrébb valamiért már csak sima zseblámpává degradálódik, de még ezek sem tudták elvenni a regény báját, lendületét, gyermekies kalandosságát.

Összességében nézve egy könnyed gyerekmese, misztikus kutatás a következő talizmán után. Ennek a talizmánnak viszont súlyos titka van, melyet Ollynak és Joshnak kell a továbbiakban őriznie. Hogy hova mennek a következő részben, hamarosan...