A sztori egyszerű: van két srác, Manny (a haver) és Bud (a főhős), akik elmennek főiskolára és beköltöznek egy koliba. Már rögtön az elején elszúrják a dolgokat, ugyanis Manny nem vitte magával a kérelmét, mi szerint egy szobába szeretne kerülni Buddal. Így hát nem marad más: két külön szobába száműzik a fiúkat.
Budba azonnal beleköt egy srác, aki innentől fogva nem hajlandó leszállni róla. Persze közben összeakadnak a fiúk lányokkal is, akik között akad pár bevállalósabb - és repül is lefele a textil a csupa bögyös csajokról. Előkerül néhány pornóújság is, és néhány kínos szituáció...Bud ennek nemigazán örül, ugyanis meglátja őt Chrissie, aki alapvetően perverznek tartja a fiút, és a különös ügyei csak méginkább rátesznek egy-egy lapáttal. Közben megismerhetjük Manny szobatársát, aki miatt Manny távozni kényszerül a szobából, ugyanis a srác amellett, hogy nudista, még a barátnője is az... és ha azok ketten leveszik a ruháikat, akkor ott bizony a szex sem fog váratni magára.
Bud imádott baseballozni, de apja halála után ez megváltozott. Chrissiet a baseball hozta össze az apjával, miután az anyja otthagyta őket. A lány apja ugyanis a suli csapatának az edzője, és a lány a legjobb fogó. Miután Bud a kezdetek kezdetén nekimegy az edző kocsijának, úgy törleszti az adósságot, hogy beáll a csapatba, hogy megnyerjék a meccseket.Csajok, buli, szex, baseball, és szabadság... Az alapja a főiskolás éveknek - Bud és Manny szerint.
•••••
Nem lett a szívem csücske a sorozat. A szereplők egyedi figurák, mindegyiknek van valami defektje, néha humoros szituációkba keverednek, amikből ki kell lábalniuk, akadnak hősök, szomorú múltak, ezzel még semmi gond.
Aztán ott van a történet. Egy átlagos, ám jól kidolgozott szerelmi sztori, amiben vannak hullám hegyek, hullám völgyek, rögös utakkal keresztezve.
Számomra az egész történet a mellékszálon és a rajzoláson bukott el. Először a mellékszálakról. A csetlő-botló haver nem újdonság, nem is lenne gond, de az indokolatlan "lekapom-a-toppom-hogy-megmutassam-nekem-vannak-a-világon-a-legnagyobb-melleim" jelenetek nemigazán jöttek be. Félreértés ne essék, nem a pucér nőkkel van bajom, hanem egyszerűen azzal, hogy túlzásba viszik néhol, pedig könnyedén kihagyható lenne a történetből. Ezen jelenetek részletezése miatt kisebb hangsúly helyeződik a baseballra, ami elvileg a főszál egy része, de nem érezni annak - akkor minek kerül egyáltalán borítóra? Valamiért az alkotóknak a nemi betegségek, és a meztelenkedés lényegesebb volt, mint maga a játék, az ott adódó feszültség. Egyetlen meccset látunk, azt is a harmadik kötet végén. Edzésekből is meglehetősen kevés van - lehetne több.
Ami pedig a rajzolást illeti: magukkal a rajzokkal talán nem is volt akkora problémám, láttunk már rosszabbat is (pl.: Bizenghast), viszont az, hogy a nyitáshoz teszik a szavak magyarázatát - ahol csak akkor lehet elolvasni, ha az ember szétfeszíti a könyvet, és ahol véletlenül veszi csak észre, mert nincs kicsillagozva, hogy mit jelent az utalás, csak "mellé van írva". Ezek mellett az sem mindig egyértelmű, kinek a szájából hangzik el az adott szöveg - ez pedig a szövegbuborékoknak köszönhető.
Összességében nem dobtam hátast tőle, átlagban olyan közepes élményt nyújtó, "semmi extra" típusú sorozat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése