Hogy is találkoztam a könyvvel: a kezdetektől fogva néztem a tv sorozatot, és sokszor eszembe jutott, hogy milyen szívesen elolvasnám a sorozatban állandóan emlegetett könyvet, megismerném Nikki Heatet, akit ugye Castle Beckett nyomozóról mintázott. Aztán sorra kezdték kiadni a könyveket angolul (jelen pillanatban 4 kötete létezik), és utána magyarul is.
Ezúton is köszönöm Pannának a könyvet, amivel óriási meglepetést okozott!
Röviden a történet arról szól, hogy adott nekünk Nikki Heat, a rendőrnyomozó, akinek fel kell göngyölítenie egy gyilkosságot. Egy gazdag férfi ügyében nyomoz, akiről kiderül, hogy nem öngyilkos lett, és nem is baleset áldozata, hanem valaki átsegítette a másvilágra.
Jamie Rook, a híres újságíró társául szegődik, ugyanis szeretne minél több információt szerezni az új cikkéhez, melyhez anyagot kellene gyűjtenie. A polgármester is segítségére van ebben az ügyben, úgyhogy Nikkinek esélye sincs, hogy lerázza az írót.
Az ügy egyre kezd bonyolódni: egyre másra kerülnek elő az újabb gyanúsítottak, majd még egy hulla is belekeveredik, utána egy műkincsrablás, végül még egy holttest kerül elő. Rengeteg kérdés akad: összefüggnek az esetek egymással? Ki(k) a tettes(ek) és mi volt az indíték?
Közben persze egyre melegebb a helyzet, nem csak a hőhullám, hanem Rook és Heat miatt is...
•••••
A könyv önmagában nézve nem valami hosszú iromány, hisz még a 300 oldalt sem éri el, mégis kissé nehézkesnek bizonyult az olvasása. Ennek fő oka talán az, hogy szerettem volna annyira szeretni, mint a sorozatot, de sajnos ez nem így sikerült. A könyvben lépten-nyomon próbáltam felfedezni a tv-sorozatot, és valamelyest sikerült is, viszont a legtöbb szempontot hiányoltam, ami viszont a képernyőről remekül átjött.
Az egyik ilyen a Rick kontra Beckett húzás, ahogy fricskázzák egymást, ahogy piszkálják a másikat, és ebből mindig humoros jelenetek születnek. A könyvben is megpróbálkozik az író valami hasonlóval - folyamatosan mindenki azzal húzta a másikat, hogy "hú, de jó nyomozó vagy, hogy ezt megláttad..." -, de ez valamiért fordítva sül el: erőltetett, gyenge próbálkozás, ami a sokadik elsütésre már slampos, unalmas. Néhány helyen tényleg elmosolyodtam olvasás közben a humora miatt, de egyik jelenet sem a szekálódáshoz fűzhető.
A másik ilyen az, hogy kissé nehézkesnek, unalmasnak, vontatottnak találtam. Heat folyton azzal jön, hogy mindent meg kell vizsgálni, mielőtt elhamarkodott következtetéseket vonnának le, és elkezdik a nyomozást, ami során rengeteg embert kikérdeznek - valakit többször is. Viszont elég vacakul végzik a dolgukat, ugyanis a tárgyi bizonyítékokról az első 100 oldalon meg is feledkeznek. Pedig van ott videofelvétel is, ami már a kezdetektől fogva megkönnyíthette volna a dolgukat, illetve jónéhány festmény.
A nyomozós szál tehát elég gyengére sikerült, amihez az is hozzáadódott, hogy a végén következetlenségek és kapkodás figyelhető meg. Ott már mindenki gyilkos - még egy hulla is -, majd a végére azért csak kanyarít az író valami magyarázatot az olvasónak, amit logikusan épít fel. Egy gyanúsított meg csak úgy eltűnik a semmibe. Megemlítik, hogy közreműködött, és hogy ő sem az, akinek elsőre tűnt, majd csak úgy megfeledkeznek róla.
Viszont sok esetben rá kell jönnünk, hogy nem tudjuk bizonyos információkat meg mikor és honnan kapta a nyomozónő... Hogy ezt palástolja, Nikki többször kizárja Rookot az események folyásából, és nem árulja el az írónak, hogy imitt-amott milyen információk birtokába jutott mondván, hogy az író is gondolkozzon el, hogy vajon ki lehet a gyilkos, viszont esélyt azt nem ad neki, hogy valóban rájöhessen. Az időbeli eltérések sincsenek pontosan érzékeltetve, ezért nem tudni például bizonyos eseményekről, hogy pontosan mikor történtek - nehezítve azt, hogy az olvasó a nyomozóval együtt gondolkozhasson az ügy megoldásán.
Ami némi pozitívumot jelentett a könyvben, az ahhoz köthető, ahogy Rook és Heat "összeboronálódnak". Akárcsak Beckett Castlet, Heat is hárítja Rookot, aki okoz néhány megdöbbentő pillanatot Heatnek. Az a jelenet volt a kedvencem, mikor elmegy a páros pókerezni, majd a végén még egyszer előkerül ez a momentum, ami egy megmosolyogtató epizódot eredményez.
Az alaptörténet is egészen jó, illetve azok a jelenetek, ahol pörögnek az események. Ilyenből az egyik kiemelkedő, mikor Nikkit megtámadják otthon.
Összességében nézve úgy látom, hogy a sorozat ismerete nélkül nem állta volna meg a helyét ennyire ez a könyv. Szerettem volna, ha elbűvöl, de Nikki Heat nem vágott a padlóhoz úgy, ahogy azt Pochenkóval, a rossz fiúval tette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése