Fülszöveg (SPOILERES)
Claire Danversnek nem egyszerű az élete. Zseni létére olyan suliba kell járnia, ahol sajnos nem számít ki milyen okos: ha nem tartozol a menő csajok klikkjéhez, pokollá teszik az életedet. Ráadásul a várost, ahol tanul, vámpírklánok uralják.
Rachel Caine nagysikerű sorozatának második kötetében Claire-re újabb megpróbáltatások várnak. Bár a kollégiumból sikerül elköltöznie, és talál egy egész jó kis albérletet, a problémák nem oldódnak meg. Eleinte egész jól alakulnak a dolgok: Claire összejön az egyik lakótársával, a jóképű Shane-nel. De aztán egy szempillantás alatt véget ér az idilli állapot, miután beállít Shane apja, a bosszúszomjas vámpírvadász a motoros bandájával. Ezek a fickók nem válogatnak az eszközökben és módszerekben, ha vérszívókat gyilkolhatnak… Shane-t megvádolják, hogy eltett láb alól egy vámpírt, aztán rács mögé kerül, és halálra ítélik. A gyilkossági ügy a vámpírok és az emberek közötti tűzszünet végét jelentheti. Az idő pedig vészesen fogy ugyanis a vámpírok egyik nagyhatalmú vezére, Oliver szeretné minél előbb letudni a kivégzést. Claire és barátai két tűz közé kerülnek, és törhetik a fejüket, hogy hogyan másszanak ki a csávából.
Közben a campuson az év legnagyobb bulija készül, ahová Claire és Eve is meghívást kap. Az ötlet jónak tűnik, de mire kiderül, hogy miért hívták meg őket, elszabadul a pokol: emberek és vámpírok, élők és holtak csapnak össze. Mindenki vérre szomjazik, de persze senki sem az, akinek látszik…
AZ ELSŐ KÖTETRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZHAT
A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első kötet abba maradt: a motoros banda még mindig a házban, Michaelt épp leszúrták... És itt kezdődik a csavar is, amire számítani lehet...
Caine Claire agyába ugyanazokat a gondolatokat csempészte, amik nekem is megfordultak az első kötet végén, logikus érveléseket hozva fel...
A motorosok ámokfutásának és túszejtő akciójának a rendőrség vet véget, és mikor az ember azt hinné, hogy az Üvegház lakói békésen éldegélnek tovább, akkor jönnek az újabb fordulatok.
Monica ezúttal nem csak Clairet, hanem Evet is piszkálja, aki munkahelyet váltott. A lányok immáron az Alapító védelmét élvezik, mégsem lehetnek teljes és tökéletes biztonságban.
Mikor beidézik őket egy tárgyalásra megtudják, hogy Shanet ki akarják végezni vámpírgyilkosság ürügyén. A lányok tehát munkához látnak, hogy segítsenek Shane -nek, és Michael is minden, számára elérhető eszközzel dolgozik az ügyön... De nincsenek egyedül. Frank Collins különös tervet eszel ki arra, hogyan segítsen a fián.
Színre lép egy Sam nevű vámpír is, akiről Claire nem tudja, kicsoda, vagy mit akar, ugyanakkor valahol kint ólálkodik a városban Jason is, aki legalább annyira veszélyes rá nézve...
Az első pár oldalnál azt hittem, hogy Caine ugyanazt a vonulatot fogja követni, mint az első kötetben: isteni humor, kidolgozatlan háttér. Pár fejezettel később felvetődött bennem a gondolat: ezt ugyanattól az írótól olvasom?
Minden sorozatnál fontos, hogy milyen a bevezetés, az első kötet, ami bemutatja a világot, a szereplőket... majd a második kötet, hogy tartja e a színvonalat, avagy sem. Caine nem tartotta Az Üvegház színvonalát, hanem emelt rajta: részletesebb képet kapunk a vámpírok világáról, a harcaikról, a hierarchiáról, a szokásaikról és törvényeikről. Sokkal kidolgozottabbnak találtam a világot, a felépítéseket, a mesélést.
Tetszett, hogy egyre jobban kibontja a szereplők hátterét, múltját, a viszonyokat, a feszültségeket, mindent...
De! még mindig akad benne egy-két kisebb hiba. Először is, engem némileg zavart az, hogy egyes szereplők nem a nevükön futottak, hanem pl.: Shane faterja, és végig megmaradt így, egyszer-kétszer változtatva csak meg ezt. A másik az a túlzás, ami az első kötetben sokkal több helyen van jelen, éppen ezért ezek fölött átsiklottam, mert annyira nem irritált.
Noha itt már némileg több a romantikus szál, valahogy nem találtam zavarónak, vagy soknak, mert érezni, hogy nem ezen van a hangsúly, éppen ezért élvezhető maradt a sztori.
Azt sajnáltam, hogy Shane kevesebbet szerepelt, de azt már nem, hogy jött Sam, egy új szereplő, aki azonnal belopta magát a szívembe.Jobban megismerkedhetünk Amelievel is, aki számomra olyan közömbös volt (nem bírtam, és nem lett a kedvencem se), továbbá az, hogy a szereplők változtak, és egy-két szereplővel nagyobb fordulat is történt, szintén a könyv javára írnám, pozitívumként.
Nem tudok kiemelni olyan jelenetet, ami igazán tetszett, mert ez egy amolyan "egyben volt a kötet".
Összességében nézve nekem tetszett, az írónő megfogott magának, és a könyv végén csak annyit tudtam mondani, hogy mééég! Az első kötet végére egy olyan függő véget tett, ami után nem rágtam tövig a körmöm, hogy mi lesz a következő kötetben, de most nagyon is kíváncsivá tett.
Caine bebizonyította: van még a zsákjában elég humor, akció, és romantika egy jó fantasyhoz... de hogy így is marad e, az majd elválik...
A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és Lobo -nak
Azt sajnáltam, hogy Shane kevesebbet szerepelt, de azt már nem, hogy jött Sam, egy új szereplő, aki azonnal belopta magát a szívembe.Jobban megismerkedhetünk Amelievel is, aki számomra olyan közömbös volt (nem bírtam, és nem lett a kedvencem se), továbbá az, hogy a szereplők változtak, és egy-két szereplővel nagyobb fordulat is történt, szintén a könyv javára írnám, pozitívumként.
Nem tudok kiemelni olyan jelenetet, ami igazán tetszett, mert ez egy amolyan "egyben volt a kötet".
Összességében nézve nekem tetszett, az írónő megfogott magának, és a könyv végén csak annyit tudtam mondani, hogy mééég! Az első kötet végére egy olyan függő véget tett, ami után nem rágtam tövig a körmöm, hogy mi lesz a következő kötetben, de most nagyon is kíváncsivá tett.
Caine bebizonyította: van még a zsákjában elég humor, akció, és romantika egy jó fantasyhoz... de hogy így is marad e, az majd elválik...
A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és Lobo -nak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése