Arthur Slade - Törzsek

Fülszöveg
Percy tizenhét éves, hamarosan érettségizik, ám élete fő műve jobban foglalkoztatja. Iskolatársait figyeli, s ír nap mint nap jegyzeteket szokásaikról, viselkedésükről. Hasonló tevékenységet végzett bennszülött törzsek között a nagytekintélyű néprajzkutató apa is, aki Percy szerint egy trópusi fertőzésben halt meg, Afrikában. Percy társa az iskolai "törzsek" tudományos leírásában Elissa, egy ugyancsak "a sorból kilógó" lány. De lehet-e az ember pusztán külső szemlélő egy közösségben - és érdemes-e? Miért ragad bele a fiú ebbe a számára csak konfliktusokat hozó, különös viselkedésbe úgy tűnik, már-már végzetesen, kockáztatva ezzel az első szerelem életre szóló élményét is?






Törzsek. Minden iskolának megvannak a maga törzsei, vagy ha úgy tetszik valakinek: klikkjei. Percy azonban kireked minden klikkből, és megfigyelőként tengeti a mindennapjait, feltérképezve a törzseket, a szokásaikat, a viselkedésüket. De, vajon meddig maradhat kívülálló szemlélődő?
Percy, a zavarodott fiú elveszítette az édesapját, aki meghalt Afrikában. Expedíciókra járt, és különböző törzseket térképezett fel, fia pedig ezt a viselkedését másolja le, hogy olyanná válhasson, mint az apja. Megfigyeléseit mindig lejegyzi a naplójába. Társa is akad Elissa személyében, aki látszólag támogatja Percyt, de vajon tényleg így van? Vajon meddig mehet el Percy a megfigyelésekkel, és mikről marad le, míg másokat figyel meg?
Nemigazán tudom, hogy mit írhatnék erről a könyvről, mert bennem olyan semmilyen nyomot hagyott hátra. A lényeget érteni lehet, az író tanítani akar, de ahogy letettem a kötetet, csak üresség maradt utána. A végén levő nagy csavarokkal elveszti a "valamire tanítalak" jelleget, és csak az marad utána, hogy bizony a főhősünk pszichológiai eset.
Nincs a könyvben semmi rendkívüli. Mintha valaki nem éppen naplószerűen leírná néhány napját, hogy mikor mi történik, és színesebbé teszi a leírásaival, ahogy bemutatja a dolgokat.
Az olvasóban végig megtartja az író azt a hitet, hogy valami a főhősünkkel nem stimmel, és egészen a végéig nem derül ki, hogy mi az igazi probléma. Számomra kissé zavaró volt a végső fordulat, ahogy az író magyarázkodik, hogy "ez meg az történt" a múltban, elkezd kapkodni, mintha az járt volna a fejébe "csak zárjam már le valahogy és kész". Az addig oly precízen, pontosan felvázolt és kidolgozott világ elkezd szétesni, és csak az menti meg valamennyire, hogy vége szakad a könyvnek egy kerek, egésszé tevő lezárással.
A karakterek is eléggé átlagosak olyannyira, hogy egyiket sem tudtam különösebben megkedvelni. Elissa, aki belemegy a játékba, de aztán a végén leleplezi magát, a szándékait... Aztán (közvetlenül ugyan nem, csak az említés szintjén) Will, akiről azért jó lett volna egy bővebb kifejtés, ami aztán elmarad. A "suli nagymenője" figura természetesen nem hiányozhat a társaival egyetemben amivel csak az volt a bajom, hogy túlontúl erőlteti a dolgot, erőltetett helyzeteket teremt, amiket nevetségesnek találtam inkább, mint átérezhetőnek.
A "14 év felettieknek" jelzést sem értettem igazán a hátoldalon.
Összességében nézve olyan semmilyen könyv, jó stílussal, átlagos történettel, kidolgozatlan karakterekkel, meg egy összecsapott véggel...