A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ha már az író majd minden könyvét olvastam, erről sem szerettem volna lemaradni. Az első Púpos Sárkány után tűnődtem, milyen történetet lehet még kanyarítani ezek után ebből, mert annak kerek lezárása volt. El kell mondjam, ha valaki nem olvasta az első kötetet, attól még megértheti a folytatást, mert a szereplők fele új, fele régi, az események újak, de felvázolják újra, hogy ki kicsoda, micsoda stb...
Az írónak ezúton is szeretném megköszönni, hogy dedikálta A besurranó, illetve A Púpos Sárkány visszatér, és azt mondja: Jó reggelt! című köteteit.
A történetéről (spoiler is lehet benne):
A Smith család átlagos mindennapjait élné tovább, azonban ahogy lenni szokott, valami megint belepiszkít az idilli képbe. Ifjabb Paul Smith - alias a Púpos Sárkány - ugyanis eltűnt. Miután a professzor a tanítványának adta a másik világba repítő masinát, a fiú átlépett abba a világba, ahol összebarátkozott Hústépővel, aki azonban meghalt, miután Paul otthagyta őt az első kötetben.
A Púpos Sárkány a másik világban már legendának számít, aki néha Polszmisz néven mutatkozik be, és a hátán egy különös púpot cipel.
Paul elkövet egy baklövést, ami azt eredményezi, hogy helyre kell hoznia egy utazás során, amikor is csapata tagjai folyton változnak, ahogy közeledik a megoldás felé, és végül meg kell vívnia egy "komoly" ellenféllel.
A valós világban Paul anyja ismételten (minden áron) meg akarja találni fiát, de ez már ismerősebb történet - főleg annak, aki olvasta az első könyvet...
Vélemény:
Először is elmondanám, hogy az írótól ez a kedvenc regényem. A történet szokványos, sokkal kuszább, és nagyobb összevisszaság jellemzi, mint az első Púpos sárkány regénynél, mégis jobban élveztem, mint az első könyvet.
A rengeteg humoros rész, szóvicc mellett megjelenik Note Hing a bölcs mondásaival, ami nagyobb hatást ért el, mert ezúttal maga a bölcs is megjelenik, és nem csak emlegetik végig a regény folyamán. Ezen túl minden szereplőnek megvan a maga meséje, amit elő is ad - még akkor is, ha nem kapcsolódik az adott szituációhoz, vagy egyáltalán semmi értelme a történetnek... Tetszett, ahogy a filozofikus, komoly gondolatokat is sikerült az írónak néhány szóval letörni, és egy komikus jelenetet írni belőle.
Ez a könyve volt ezidáig a legközvetlenebb kötete, amit olvastam tőle, többször kiszól a regényből, sőt, egy fejezetben a szereplők még sztrájkolnak is, hogy ennyire hülyének tüntetik fel őket. Mert igen, valljuk be, a szereplők szokványosak és bolondosak, és nem egyszer feltűnnek az olyan elszólások, hogy "ez csak egy könyv, mi meg ennek vagyunk a szereplői stb...". Az anyuka, aki már megint túlreagálja az aggódást a fiáért, az apuka, aki átmegy Smithmanbe, a rendőrök, akik még mindig hozzák a színvonalat, Aranka és Mimi, akik még mindig Aranka és Mimi, a portás, aki fél a feldühödött anyáktól, ifjabb Paul Smith, aki amellett, hogy a Púpos Sárkány még mindig nem kupálódott ki, de mégis minden helyzetből kivágja magát valahogy.
Emellett tetszett, hogy az út egyik részét egy csapattal, a másik részét már megint másik szereplőkkel tette meg Paul, és mégsem irritált, hogy ennyi új szereplő sorakozik fel.
Az író remekül játszadozik el a szereplőivel és az eseményszálakkal, hol összehozza az összes szereplőjét, aztán egy mozdulattal ismét szétválasztja őket, hogy megint több szálon fusson a cselekmény. Ennek ellenére az író gördülékenyen vázolja nekünk, hogy hol mi történik ebben a nagy összevisszaságban - remek átíveléseket alkalmazva helyenként, hogy mind a két világ eseményeivel megismertesse az olvasót.
A végén a lezárás hirtelen volt és gyorsan jött, hogy csak győztem pislogni, hogy mi van itt. Mintha a regényben emlegetett határidőből való kifutás előtt gyorsan be akarták volna csukni a történet végét, elvarrni a szálakat és kész...
Andrew Bellringer ezen könyve nem a komolyságról szól, és aki azt hinné, hogy valami nagyon komoly fantasykönyv kerül a kezébe, az nagyon téved. Ez a könyv inkább a tréfái miatt szerethető, és a humor miatt emelkednek ki belőle az olykor filozofikus gondolatok. Nem a története, vagy a szereplői teszik élvezetes olvasmánnyá, hanem az a módszer, ahogy az író irányítja a szálakat.
Ez a könyv több szempontból is igazi meglepetés volt számomra, úgyhogy aki szereti a humoros sztorikat, átlagos történettel, szokványos szereplőkkel, akik két világot is bejárnak, annak ez egy jó kis (pihent) délutáni olvasmánya lehet...
Ha pontban fejezném ki: 5/6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése