A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ezt egy szerepjátékos ismerősöm ajánlásával olvastam el. Azt mondta, hogy szerinte klassz. Hiába kerestem azonban, olyan régi, hogy nem találtam sehol. Két évvel az után, hogy ajánlotta (ha nem több) az antikváriumban járva ismerős borító kacsintott rám, egy ismerős névvel és címmel. Alatt volt még egy kötet, de erről később... Szóval azonnal elhoztam, mert a kíváncsiság áttörte nálam a realitás gátját...
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Történetünk kezdetén négy furcsa figura leül egy asztalhoz. Van köztük harcos varázsló, goblin varázsló, kocsmai verekedő és egy behemót. Azonban egy fertőzött, zombiszerű alak berobog a kocsmába a vendégek közé, amitől karantént rendelnek az épület köré, mert nem akarják, hogy fertőzött emberek kivigyék a kórt a városba. Aki kiteszi a lábát az ajtón, azt tűzmágusok égetik el, mindegy hogyan próbálkoznak.
Aztán jön egy mágus, és kalandorokat keres egy fontos küldetésre. A kis asztaltársaságunk boldogan vállalná a feladatot, de a mágus egy másik csapatot teleportál ki a kocsmából. Eztán a kvartet megfogadja, hogy egy teljes napig nem mennek kalandozni. Eltöltenek egy napot „kaland nélkül”.
Csak iszogatással töltik majd el az időt, és közben hősies tetteikkel dicsekednek majd. A harcos varázsló – név szerint Yabbagabb, amit kiejteni szerintem ugyanolyan nehéz, mint leírni, mert valami mindig kimarad belőle, vagy belekerül – lódításai mellett a goblin is elmeséli a saját történetét, akár csak a behemót, vagy a kocsmai verekedő. Mindenki múltját megismerhetjük – kinek a meséje igaz, kié nem...
Közben a bor fogy, ők kezdenek becsípni, és észre sem veszik, mi zajlik körülöttük. Árnyékból leskelődő gyilkosok csapnak le prédáikra, valaki megidéz egy hatalmas démont, mások kirontanak a kocsmából és elégnek, megint másokat csak úgy leszúrnak. A kocsmáros is eléggé sunyi, és az emberek – és egyéb lények, akik a kocsma vendégei – úgy hullanak, mint a legyek.
Hőseink csak iszogatnak, hisz van egy napjuk kaland nélkül...
Aztán jön egy mágus, és kalandorokat keres egy fontos küldetésre. A kis asztaltársaságunk boldogan vállalná a feladatot, de a mágus egy másik csapatot teleportál ki a kocsmából. Eztán a kvartet megfogadja, hogy egy teljes napig nem mennek kalandozni. Eltöltenek egy napot „kaland nélkül”.
Csak iszogatással töltik majd el az időt, és közben hősies tetteikkel dicsekednek majd. A harcos varázsló – név szerint Yabbagabb, amit kiejteni szerintem ugyanolyan nehéz, mint leírni, mert valami mindig kimarad belőle, vagy belekerül – lódításai mellett a goblin is elmeséli a saját történetét, akár csak a behemót, vagy a kocsmai verekedő. Mindenki múltját megismerhetjük – kinek a meséje igaz, kié nem...
Közben a bor fogy, ők kezdenek becsípni, és észre sem veszik, mi zajlik körülöttük. Árnyékból leskelődő gyilkosok csapnak le prédáikra, valaki megidéz egy hatalmas démont, mások kirontanak a kocsmából és elégnek, megint másokat csak úgy leszúrnak. A kocsmáros is eléggé sunyi, és az emberek – és egyéb lények, akik a kocsma vendégei – úgy hullanak, mint a legyek.
Hőseink csak iszogatnak, hisz van egy napjuk kaland nélkül...
Vélemény:
Erre – vagy pontosabban erről? - most mit mondjak? Néhol a könnyeim folytak a nevetéstől. Néhol kíváncsi voltam, hogy na, ezt miért írja az író, mi lesz a lényege egy-egy rész eseményeinek. Az tény, hogy mikor az asztaltársaságot figyeltük, akkor nevettem, mikor nem őket, akkor vártam az akciót. Megkaptam mindkettőt. És a végén a nagy fordulat? Nem maradt el... A kocsmai verekedő kiváltképp tetszett.
Utána néztem, hogy ki is az író, és ekkor láttam meg még valamit... Hogy mit? Ha tovább olvassa valaki a blogot, majd rájön... Azt nem tudom mikor, de rájön XD. Egyébként köze van ahhoz a bizonyos másik könyvhöz, amit ezzel együtt vettem – mert párosan szép az élet.
Nekem tetszett a könyv, és talán azért mert nem éreztem túl fantasy-nak és mégis az volt. A történet eredeti, egyedi, és ilyennel még (olvasói pályafutásom alatt, ha lehet ilyent mondani) nem találkoztam, de kíváncsi lennék, van e ilyen darab még egy, mint ez...
Utána néztem, hogy ki is az író, és ekkor láttam meg még valamit... Hogy mit? Ha tovább olvassa valaki a blogot, majd rájön... Azt nem tudom mikor, de rájön XD. Egyébként köze van ahhoz a bizonyos másik könyvhöz, amit ezzel együtt vettem – mert párosan szép az élet.
Nekem tetszett a könyv, és talán azért mert nem éreztem túl fantasy-nak és mégis az volt. A történet eredeti, egyedi, és ilyennel még (olvasói pályafutásom alatt, ha lehet ilyent mondani) nem találkoztam, de kíváncsi lennék, van e ilyen darab még egy, mint ez...
Ha pontban fejezném ki: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése